Heves megyei hitközségek 1944. áprilisában [1] 

A minél teljesebb nyilvántartás és elhurcolhatóság érdekében a a német hatóságok rendelettel kötelezték a Magyar Zsidók Központi Tanácsát, hogy kérdőíveken írassa össze a magyarországi hitközségek adatait. A fennmaradt kartonlapok alapján 1944-ben a megyében 15 helységben 17 hitközség működött, ebből öt volt fiókhitközség. Egerben és Gyöngyösön két hitközség működött, egyszerre ortodox és status quo. A vidéki hitközségek ortodoxok, kivéve a hatvani kongresszusi hitközséget. Tizenegy helyen működött rabbi, a két gyöngyösi, az egri ortodox, és a tiszafüredi közösségeknél kettő is, külön anyakönyvvezető rabbi. Ekkor már csak Egerben, Hevesen és Tiszafüreden tartott fenn a hitközség elemi iskolát. A legnagyobb létszámú a gyöngyösi status quo hitközség 1356 taggal, a legkisebb a tiszanánai fiókhitközség 35 taggal. Az egykor népes verpeléti közösség ekkor már csak 87 tagot számlált. A német megszállás után sorozatban jöttek a zsidók életét korlátozó rendeletek, amelyek a megyében megjelenő három helyi újságban is megjelentek, de elsősorban a megyeszékhely újságában.[2]

Az egri ortodox hitközség 1944-es kartonlapja (MILEV) 

A gettók felállításáról április 28-án jelent meg az 1610/1944. évi M.E. rendelete, „a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában. Dr. Szabó Gyula alispán: „A gettó felállítása végett a Belügyminisztériumba lettünk hívatva, Zsákay József, a főispán, a gyöngyösi rendőrkapitányság vezetője. Ekkor azt az utasítást kaptuk, hogy a gettót jelöljük ki.”[1]
  Heves megye alispánja minden évben nyomtatásban adta ki éves beszámolóját, az 1944. március 1. és augusztus 31. közötti időszak jelentésében dr. Szabó Gyula a következőket írta:    
  „A zsidóknak gettókba való költöztetése a vármegyénkben 6.601 személyt érintett, éspedig: Eger városában 1.620, Gyöngyös városban 1824, az Egri járásban 352, a Gyöngyösi járásban 174, a Hatvani járásban 1.121, a Hevesi járásban 625, a Pétervásári járásban 184, a Tiszafüredi járásban 701 személyt. A helyi hatóságokkal egyetértésben a gettó területét Eger és Gyöngyös megyei városokban, továbbá Hatvan és Tiszafüred községekben jelöltem ki. A vármegye többi községeiből elköltöző zsidók részére ideiglenes tartózkodási helyül a Szúcs községhez tartozó Bagólyuk nevű ez ideig részben lakott bányaterületet jelöltem ki. Gondoskodtam arról, hogy az aggok, betegek, szülő nők, és ragályos betegek részére betegszobák álljanak rendelkezésre, ahol gondosabb ápolásuk megtörténhetik. A kiköltözés lebonyolításába a helyi hatóságok által kijelölt zsidó tanácsot bevontam. A gettóba való kiköltözés zavaró incidens nélkül történt meg. A táborok feletti felügyeletet később a közigazgatási hatóságoktól a m. kir. tábori csendőrség vette át a bagolylyuki és az egri gettó tagjait Kerecsendre szállította. Innen, továbbá a hatvani és gyöngyösi táborhelyekről adta át a csendőrség a zsidókat a német parancsnokságnak.”
  A Belügyminisztérium áprilisban rendeletben adta ki a helyi rendvédelmi szerveknek, hogy a baloldali pártok, a szakszervezetek vezetőit, illetve az őket támogató zsidó személyeket vegyék őrizetbe, onnan pedig a Budapesti toloncházba szállítsák őket, ezt az egyes településeken meg is történt. A megyében megjelenő újságok, elsősorban az Eger közölte nemcsak a zsidóellenes rendeleteket is, hanem a rendeletek megszegői ellen hozott intézkedéseket. A sárga csillag nem viselése miatt többek között megbüntették Schäffer István és László egercsehi, Goldmann Dezső káli lakosokat két hónap elzárásra ítélték.[2] Az Eger című újságban 1944. május 6-án jelent meg (A megalakítandó zsidó tanács végzi el a kijelölt területre történő átköltöztetést: Az egri zsidó városrészre vonatkozó rendelkezések) az alispán rendelete a zsidóknak gettóba való költöztetéséről, a zsidó tanácsok megalakításáról. Az egyes személyek számára 50 kg. súlyú csomag, 15 napra élelmiszer, alsó és felső ruhaneműk, takarók, fekvő alakalmatosságok. Elrendelte a lakásokban lévő ingóságok leltározását. „Határozatom végrehajtása után a vármegye területén máshol mint Eger, Gyöngyös városok, illetve Hatvan és Tiszafüred gettóul kijelölt részein, valamint az egri járáshoz tartozó Bagólyuki bányatelepen kívül zsidó fajú egyén nem tartózkodhatik és telepedhetik le.”[3]
  A kerecsendi tábor vezetője dr. Polgáry Pál, az egri járás legszélsőséges nézeteiről hírhedt főszolgabírója volt. Ő volt az egyik megszervezője és vezetője a megyei KABSZ-nak, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek, amely a végső kitartást tűzte ki céljául. Járása gettójának, a bagólyukinak is a parancsnoka volt, de a tiszafüredi gettó lakóinak a kerecsendi táborba szállítását és a tábort is ő felügyelte. Dr. Zsákay József egri rendőrkapitány népbírósági vallomásában így emlékezett a gettók kijelölésére, illetve onnan a zsidók elhurcolására: „A gettót Egerben és egyéb községekben is az alispán, dr. Szabó Gyula jelölte ki a hivatalában tartott megbeszélésen. 1944 év május végén Budapestre a Belügyminisztériumba egy megbeszélésre voltak berendelve az összes rendőrség és csendőrség vezetői. Baki és Endre László államtitkárok jelenlétében csendőr törzstisztek előadták, hogy Magyarországról az összes zsidók el lesznek szállítva. A gettókból táborokba lesznek szállítva, amelyet már a csendőrség fog végezni. Itt a táborhelyeket is megjelölték és Egert is kijelölték, de az itteni helyi hatóság, az alispán megváltoztatta és Kerecsendet, illetve a kerecsendi téglagyárat jelölte ki a tábor helyének. A táborba beszállítandók úgy a feljáró mint a fekvő, vagy esetleg kórházi ápolás alatt álló, sőt még az elmebetegek is.””[4]
  Heves megye az észak-magyarországi III. zsidótlanítási (gettósítás és deportálás) műveleti zónában feküdt. A belügyminisztériumi megbeszélésen részt vett Adolf Eichmann is. Ezen a tanácskozáson dőlt el, hogy a lakosságát június 16-ig kell Kassán át Auschwitzba deportálni.[5] Dr. Szabó Gyula alispán:[6] „A zsidókkal kapcsolatos kérdések elbírálására Hatvanban volt egy – a belügyminisztériumból kiküldött – úgynevezett tanácsadó szerv, amely németekből állt, s ennek a döntése volt irányadó a vonatkozó rendeletek értelmezése és végrehajtása tekintetében.” A vármegyeházán is volt több megbeszélés az elsőfokú rendőrhatóságok képviselőivel.
  Az egyes gettókról szóló visszaemlékezéseket, illetve levéltári és sajtóanyagokat gettónként próbálom közölni: