1920-ból konkrét számaink vannak a megye zsidó keresőiről, így a zsidóság belső foglalkozási szerkezetét, belső rétegződését lehet megállapítani.

  Az összes felsorolt kereső 3.759 fő. A 121 birtokos közül 73 rendelkezett 50 holdnál több, 48 kevesebb birtokkal.[1] Az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet összesen 828 fő, így a katonákkal, házicselédekkel, napszámosokkal együtt 1031 olyan személy volt, akit leszámíthatunk a 3759 keresőből; a maradékot gyakorlatilag a polgársághoz tartozónak vehetjük. Ebből így már megállapíthatatlan az ezen a létszámon belüli rétegződés, a kis- közép-, és nagypolgárság aránya. A nagybirtokosok, a vállalat- és bankvezetők, a nagykereskedők, és az értelmiség elitjei, az orvosok és ügyvédek képezték a megyei zsidóság legmagasabb státusú csoportját. A foglalkozások nem váltak élesen szét, a leggazdagabb, legélelmesebb vállalkozók rendszerint több foglalkozási csoportba is sorolhatók; egyszerre lehetttek földbirtokosok, bankigazgatók, különböző vállalatok vezetőségének a tagjai.
  Ez a multipozicionális elit vett részt a megyei és a helyi képviselőtestületek, a helyi társadalmi szervezetek vezetésében, megszerezve ezzel a megfelelő kapcsolatokat, és információkat, illetve bizonyos hatalmi státuszt, annak ellenére, hogy sem a megye, sem az egyes helységek hivatalos vezetésébe, politikai pozícióba nem kerülhettek be. A multipozicionalitás ugyanakkor a megye visszamaradott gazdasági helyzetét is tükrözte. A közép- és kispolgárság szétválasztása sem könnyű. Az önálló kereskedők és iparosok nagyobb része az ipari és kereskedelmi személyzettel együtt is inkább a kispolgárság küzdelmes életét élte, amit a csődök, illetve az árverések a helyi sajtóban közzétett listái is igazolnak. A gazdasági életet, a lehetőségeket nemcsak az országos, illetve az egész világra kiterjedő, hanem a helyi válságok is nagyban befolyásolták, kezdve az 1880-as évek filoxéra járványától a harmincas évek elején lezajlott, a megyét is sújtó gazdasági válságig.
   1929-ben az egyes nagyobb településeken a Magyar zsidó lexikon adatai szerint a következő volt az adófizető családfők foglalkozási megoszlása:
   Gyöngyösön a 600 családból 524 fizetett adót, 56 gazdálkodó, 152 kereskedő, 20 ügyvéd, 4 köztisztviselő, 15 orvos, 63 magántisztviselő, 1 vállalkozó, 62 iparos, 3 mérnök, 1 hírlapíró, 27 magánzó, 12 munkás, 79 egyéb foglalkozású felnőtt volt a közösség tagja.
   A gyöngyösi ortodox hitközségben 1927-ben a hagyományhoz ragaszkodó tagok között 2 asztalos, 3 bazáros, 2 bádogos, 1 bodegás, 1 ecetgyáros, 2 fakereskedő, 1 festékárú, 12 fűszer- és vegyeskereskedő, 3 gabonakereskedő, 1 kefekötő, 1 kocsigyártó, 1 korcsmáros, 1 mészáros, 1 órás, 1 petróleumárus, 1 pék, 18 rőfös, 1 rövidárus, 4 ruhakereskedő, 1 sörös, 11 szatócs, 1 szobafestő, 2 terménykereskedő, 1 üveges, 2 üvegáru, 2 vaskereskedő és 1 ócskás volt található, tehát összesen nyolcvan kereskedő tizenhárom iparos és egy kocsmáros. A foglalkozási rétegződés mutatja, hogy a hagyományőrzőbb csoportok a kispolgárság rétegeiből kerültek ki, számukra volt lehetséges inkább a hagyományos életforma kereteinek nagyobbb arányú megőrzése.”[2]
   Egerben a mintegy 400 családból 340 fizetett adót; 3 nagykereskedő, 25 gazdálkodó, 7 tanító, 80 kereskedő, 18 ügyvéd, 2 köztisztviselő, 1 munkás, 3 nagyiparos, 17 orvos, 24 magántisztviselő, 5 vállalkozó, 60 iparos, 5 mérnök, 40 magánzó, és 52 egyéb foglalkozású volt a közöttük. A nagykereskedők, és “nagyiparosok” és az értelmiség mindenképpen a helyi elitbe tartozott.
   Hatvanban 185 család élt; 65 kereskedő, 44 magántisztviselő, 32 más szabad pályán, 22 iparos, 9 ügyvéd, 7 orvos, 6 köztisztviselő, 5 nagykereskedő, 4 gazdálkodó, 3 mérnök, 1 író, 1 tanító, 1 katona, 1 vállalkozó, 6 magánzó és 24 egyéb.[3]
   Hevesen 124 család élt; 22 gazdálkodó, 1 tanító, 34 kereskedő, 5 ügyvéd, 3 orvos, 10 magántisztviselő, 17 iparos.[4]
   Pásztó zsidóságáról a korból a Szomba-almanach tudósít. A szombattartókat sorolják fel, közöttük két földbirtokost, Braun Pált és Wohl Sándort, egy asztalost, egy kékfestőt, egy cipészt, egy divatárust, 6 fűszer- és vegyesárukereskedőt, 1 termény-, 4 rőfös-, 1 rövidárukereskedőt, 12 szatócsot, 1 vaskereskedőt, 1 szabót és 6 kocsmárost.[5]
   Tiszafüreden a 142 családból 129 fizetett adót, 3 nagykereskedő, 7 gazdálkodó, 2 tanító, 50 kereskedő, 4 ügyvéd, 5 munkás, 1 nagyiparos, 3 orvos, 3 magántisztviselő, 1 vállalkozó, 15 munkanélküli, 12 iparos, 5 magánzó és 8 egyéb.[6]