A Heves megyei zsidóság létszámának alakulása

A középkortól kezdve vannak szórvány adataink a zsidók jelenlétéről Heves megyében. A zsidóság betelepedése a térségbe a jobban dokumentált 18. századtól általában úgy történt, hogy az északkeleti megyékbe elsősorban Galíciából korábban betelepedett zsidók költöztek be a kisebb falvakba, és ott a különféle földesúri jogokat bérelték; egy-egy faluban rendszerint egy-két zsidó család élt, (lásd az összeírásokat). A kisebb helyekre telepedett zsidók fokozatosan a nagyobb kereskedelmi központokba húzódtak, illetve eleve voltak olyan gazdasági centrumai a térségnek, amelyek vonzáskörzetei jóval továbbterjednek a megye határánál.
   Az első összeírások 1723-ban Pásztón három zsidót, az 1727. évben a kettős megye öt községében mindössze hat zsidó családot tüntetnek fel.[1] 1736-ban Gyöngyösön nyolc, Halászon egy családfőt írtak össze. Egy másik összeírás szerint Heves megyében kilenc családfőt írtak össze, összesen huszonkét személyt. Nyolc családfő Morva-, egy Lengyelországból származott.[2] A zsidók többnyire a földesurak jóvoltából telepedhettek le a földbirtokokon, sem nekik, sem a földbirtokosoknak nem volt érdeke a pontos összeírás. Így volt ez az 1788-ban II. József alatt végrehajtott összeírás idején is; vagy az összeírás pontatlan, vagy, amint több más jellegű József korabeli összeírással is történt, halála után a többségükét megsemmisítették. 1788-ban a Gyöngyösi és a Tiszai járásban írták össze a zsidókat. Tiszafüreden négy, Pásztón három, Csányban kettő, Alattyánban, Ecséden, Szentjakabon, Tiszabőn és Tiszaigaron egy-egy zsidó család élt.[3] Valószínűleg jóval többen lehettek, elsősorban Gyöngyösön, ezt igazolják a következő adatok is. 

2. táblázat: Heves megye zsidó lakosságának növekedése a 19. század első felében[4]

[1] Scheiber Sándor. 1963. Előszó.
[2] Marton Ernő. 1941. 49 l.
[3] Conscriptio Judaeorum 1788: Szolnok IV.-7/b/6. 969-970 ÖI = Heves megyei Levéltár, Eger, a továbbiakban HML.
[4] Az 1805-ös és 1825-ös nem nemesi összeírás, Ludovicus Nagy, 1840: Fényes Elek adatai, és az 1850-es osztrák népszámlálás adatai alapján közli Kovács Alajos. 1922. 56-57 l.

Ezeket az összeírási adatokat erősítik az első országos hivatalos népszámlálásig, 1869-ig az 1816-tól megjelenő egyházi összeírások, a schematizmusok. Ezek az egy-három, illetve öt évenként megjelenő kiadványok hozzávetőlegesen tájékoztatnak bennünket a települések lakosságának és a zsidóság számarányának alakulásáról a megyében. Az összesített adatokban szerepelnek Külső-Szolnok vármegye adatai is, ahol a Bach-korszakig csak a Jászkun kerületeken kívül, a Tiszai járásban lakhattak. [1]

           A megyei zsidó lakosság számának alakulása ezek alapján:

           1816:    1.592

           1851:    6.879

           1869:  11.533

           1816-tól 1869-ig 724 %-kal nőtt a létszámuk. 1816-ban 46, 1851-ben 145, 1869-ben 166 helységben éltek a kettős megyében, ugyanakkor a gazdasági körülmények következtében koncentrációjuk a nagyobb településeken egyre fokozódott:

Táblázat 3 A zsidó lakosság létszámának alakulása és településnagyság szerinti megoszlása százalékban

A KSH 1993-ban jelentette meg Magyarország zsidó népességéről szóló részletes táblázatsorát. [1] (1. sz. melléklet) Az 1876 után kialakult Heves megyét véve alapul 115 településen mutatja ki zsidók jelenlétét; 1840-ben, 1880-ban, 1910-ben és 1941-ben. Az első adatsor Fényes Elek nyomán [2], a többi a népszámlálások adatai alapján készült. 1880 és 1910-ben megadja a teljes lakosság számát, majd a zsidó népesség számarányát százalékban az egész lakosságéhoz képest, illetve az 1941-ben zsidónak minősített, nem zsidó vallásúak számát is. 

Táblázat 4 Heves megye zsidó lakossága járások szerint

[1] Kovacsics József. 1993, 164 -171 l.
[2] Fényes Elek: 1853. A Heves megyei Levéltárban található az 1833-1846 közötti évekből származó türelmi adóösszeírások eltérő adatokat tartalmaznak Fényes Elekhez képest, jóval több zsidó lakost kimutatva az egyes településeken. HML. IV.7/b/6. ÖI: 955-970. A járásonkénti összesítést a 2. sz. mellékletben, az összeírások részletes ismertetését külön fejezetben közlöm

Táblázat 5 Heves megye, Eger és Gyöngyös zsidó lakosságának százalékos megoszlása az összlakossághoz viszonyítva

A demográfiai táblázat szerint az igazán nagyarányú betelepedés 1880-ig megtörtént, ez volt a demográfiai csúcspont a megyében, ekkor volt nagyjából az országos átlagnak megfelelő a megyében élő zsidóság arányszáma. A megye csak átmeneti lakóhelyet jelentett az északkeleti megyékből az ország belseje felé mozgó zsidó népesség számára, mivel gazdasági fejlődése a századfordulón sem volt igazán jelentős, nem jelentett az itt élő zsidó népesség számára elég megtartó erőt. Az összes rendelkezésre álló adat azt bizonyítja, hogy a Heves megyei zsidóság túlnyomó része már Magyarországon született, és elsősorban a környező megyékből került ide. A meginduló tőkés fejlődés csak a nagyobb településeken, elsősorban a két nagyvárosban vonzotta a betelepülőket, a járások területén egyre kevesebb a zsidó lakosság, a hatvani járást kivéve, ahol a népességnövekedés a hatvani cukorgyárnak, és a hozzá kapcsoló ipari, mezőgazdasági létesítményeknek, illetve ennek következtében a városnak a megyeit meghaladó fejlődésének volt a következménye. Bár a századfordulón a megyeközpont zsidóságának száma felülmúlta a hagyományos központ, Gyöngyös létszámát, mégis ez utóbbi város zsidó lakosságának száma kisebb ütemben csökkent a II. világháborúig, mint az egri közösség létszáma. A lakosság arányszámában is végig Gyöngyös vezetett.
   A demográfiai átmenet Magyarországon az 1880-as években indult meg, és gyakorlatilag a 1960-as évekig tartott. Néhány évtizedig a magas születésszám megmaradt, a magas halálozási arány viszont fokozatosan csökkent, és ez, még ha a nyugati országokéhoz képest kisebb mértékben, de mégis népességrobbanáshoz vezetett. Az ország megyéit három nagy csoportba lehet osztani, Heves megye a születésszám és a halálozási arány vonatkozásában is a legkedvezőbb adottságú megyék között szerepelt, a kedvezőtlen halálozási arány már az 1880-as években elkezdett csökkeni, a születések száma viszont csak a 20. század második évtizedétől. Az átmenet megindulásáig a születések száma éppen csak hogy fedezi az elhalálozásokét. A nagyfokú halálozási arány legfőbb oka a kedvezőtlen egészségi viszonyok következtében a nagyarányú csecsemő-, illetve gyermekhalandóság.
   A zsidó családokban – függetlenül a lakóhelytől – általában nagyszámú gyermek született. Részben a vallási szokások, részben a nagy gyermekhalandóság miatt egészen az I. világháborúig igen nagy az átlagos gyermek szám.[1] Az egri anyakönyvbe való betekintés is ezt igazolja, a legmódosabb családoknak (Schwartz, Bródy, Preszler) is számos gyermekük született, és halt is meg kisgyermekkorban. A demográfiai mozgások mellett nagyon fontos a mobilitás, a magyarországi zsidóság mindig is nagyon mobil volt, ezt mutatják a megyei és a helyi adatok is. 1933-ban az 1930-as népszámlálás alapján Kovács Alajos állapította meg: „az egri zsidóságnak még a fele sem helybeli születésű, nagyobb fele bevándorolt.”[2]
   Megyei vonatkozásban csak 1900 és 1910 közötti adataink vannak. Míg 1900-ban 10.320, addig 1910-ben már csak 10.244 fő volt Heves megye zsidó lakossága, a csökkenés 76 fő. A termékenységi többlet 1223 fő, 11,9 %, a vándorlási különbözet viszont nagyon negatív: – 1299 fő. 12,6 %, a tényleges szaporodás, illetve fogyás így – 0,7 %[3] Tiszafüreden módom volt részletes, a teljes lakosságra, illetve az anyakönyvekben szereplő személyekre kiterjedő demográfiai vizsgálatot végezni. Mind az egyházi anyakönyvek 1840-1895 között, mind az állami anyakönyvek adatait kigyűjtöttem. A legérdekesebb adatokat a születési szám, a családokban a gyermekek számának alakulása az egyes korszakokban, és a mobilitás alakulásáról kaptam, ezért ezeket a táblázatokat ebbe a dolgozatba is beillesztettem, mivel a tendencia az egész megye zsidóságára jellemző volt. A születési ráta (ezer lakosra számítva) már az 1840-es években is magas, a következő évtizedben a zsidó népesség száma megduplázódik, valószínűleg a beköltözések eredményeként. A mobil népesség többnyire fiatal, szülőképes korú házaspárokból állt. Rendelkezésünkre áll összehasonlításul 1881-1941-ig a magyarországi teljes és a zsidó lakosság demográfiai viselkedését mutató táblázat[4], melynek adatai mellé illesztettem a tiszafüredi zsidó népesség megfelelő adatait tíz éves bontásban.  

Táblázat 6 Magyarország összlakossága, a zsidó népesség és a tiszafüredi zsidó lakosság születési, halálozási és természetes szaporodási rátái öt, illetve tízéves átlagokban ezer lakosra számolva

A Tiszafüredre vonatkozó adatok a megfelelő évtizedre vonatkoznak.

           A magyarországi zsidóság születési rátája már a tárgyalt kor előtt alacsonyabb, mint az összlakosságé, ennek ellenére a természetes szaporodás aránya magasabb, mivel a halandósági arány kisebb. Gazdasági okok miatt a lakosság egyre inkább a városokba, elsősorban Budapestre és a nagyvárosokba koncentrálódott. Az asszimilációval együtt az iskolázottság mértéke, és az egészségügyi körülményeik is nagymértékben javultak. Az urbanizáció, a modernizáció és a vele együtt járó szekularizáció kedvezőtlenül hatott a gyermekvállalásra. A vallásos zsidóknak mindegyik korszakban sok gyermekük született, a legvallásosabb népesség a kis településeken élt.
   A tiszafüredi zsidóság asszimilációja a kiegyezés után gyorsult fel. A település egészségügyi viszonyai rosszak voltak, ez tükröződik az első két évtizedben az átlagosnál magasabb halálozási arányban. Ennek ellenére az országos aránynál alacsonyabb, sőt a századforduló után eléri, illetve alulmúlja az országban élő zsidó lakosság alacsonyabb halálozási mutatóit. Összességében a természetes szaporodási ráta nagyjából megközelíti az országos átlagot, nagyobb negatív eltérés az 1910-es években tapasztalható. A tízes évek elején az ország összlakosságának, illetve a zsidó lakosságnak a természetes növekedési rátája azonos szintre került, az első világháború éveire a háborús veszteség miatt a növekedés helyett a fogyás volt a jellemző. A negatív tendencia Tiszafüreden az egész évtizedre érvényes. A húszas években az ország összlakosságáénál jóval alacsonyabb, a zsidó lakosságénál magasabb a születési arányszám. A halálozási ráta az egészségügyi viszonyok javulásával egyenletesen csökken, a harmincas évekre a természetes szaporodás mégis negatívra fordul, azaz a népesség csökkenése következik be. Az elvándorlás mellett, – mint említettem ez a tendencia a fiatalabb népességre jellemző -, a születésszám csökkenése a népesség elöregedését okozta. A szaporodás és a migráció nagy arányát mutatja a következő táblázat. 

Táblázat 7 A tiszafüredi zsidóság természetes szaporodásának, vándorlásának alakulása[1]

A nagyobb városokba való koncentráció a megyére is jellemző, a legmagasabb az abszolút szám 1880-ban, majd fokozatosan csökken, az első világháborúig ugyan kisebb mértékben, de a demográfiai viszonyok, a halandóság csökkenése, és a magas születési arányszám miatt a viszonylagos létszámcsökkenés is a nagyobb mértékű migrációval magyarázható. Ez a tendencia a tiszafüredi részletesebb demográfiai elemzés alapján az I. világháború után felgyorsult. Mivel a trianoni határok között maradt zsidóság jóval asszimiláltabb és urbanizáltabb volt, a két világháború között a magasabb átlagéletkor ellenére a nagyon alacsony születési arányszám miatt a zsidó népesség csökkent.