A Heves megyében élő zsidóságra vonatkozó első adat pásztói 1404-ből, majd Egerben és Gyöngyösön találunk adatokat jelenlétükre.[1] Egerben 1465. április 11-én kelt végrendeletében Csetneki András egri várnagy felsorolja értéktárgyait: Jósa zsidónál zálogosított el egy drágakövet és egy aranygyűrűt.[2] Brúna Izrael regensburgi rabbihoz tanúvallomást küldtek egy Vác közelében meggyilkolt zsidó ügyében az 1456-1480 közötti időből. A döntvénytár 214. sz. döntvénye így kezdődik: „Netonai, Mózesnek a fia, előttünk megjelenvén, a következő vallomást tette: Gyöngyös városban voltam…”[3] 1495-ben Bakócz Tamás egri püspök számadáskönyvében szerepel Johanni zsidó neve.[4] A török hódoltság idején a megszállt területen, így Egerben is Spanyolországból 1492-ben kiűzött és az oszmán birodalomban menedékre talált zsidók telepedtek meg. Spanyol nyelven beszéltek, és a szefárd rítust követték. Hitközséget alkottak, vallási kérdéseikben Konstantinápoly és Szaloniki rabbijai döntöttek. Jó soruk volt. Bérleteket bírtak, államhivatalt viseltek, szabadon kereskedtek. A törökökkel jöttek, és 1686-ban a törökökkel együtt távoztak. Magas katonai pozíciókat is betölthettek. A nógrádi magyarok „az Eghri Sidó Mehmet Pasá”-ra panaszkodtak egy átiratban, 1627. május 17-én, akinek katonái emberben és vagyonban súlyos károkat okoztak nekik.[5] „Élénk üzleti élet indult a zsidó és török kereskedők munkájával. Kelet árucikkeit helyezték el a magyar házaknál jó áron”[6] A török, a balkáni, és az erdélyi szász kereskedők mellett a zsidók teremtették meg a kapcsolatot a három országrész között, ők közvetítették Kelet és Nyugat árucikkeit. Mezőgazdasági és iparcikkeket, török árukat szállítottak nyugatra, onnan ipari termékeket, nyersanyagokat, érceket keletre. Szimcha ben Gerson Ha-Kohen, nándorfehérvári rabbi 1657-ben meghatározta, miként írták öregapja idejében való levelekben azoknak a magyar helységeknek a neveit, ahol váló leveleket kiadtak. E szerint 1600 körül a nagyobb zsidó közösségek közé tartozott Gyöngyös és Pásztó is. [7] Időrendben a következő adat verpeléti, ahol a temetőben 1628-ból való héber feliratú sírkövet találtak.[8]
  Az Alföld a Tisza szabályozása és a 19. század végi út- és vasútépítések előtt az év nagy részében alig volt járható, a zsidók ebben az időben is elsősorban kereskedéssel foglalkoztak, járták a vidéket gyalog, vagy szekérrel. A török hódoltság alatt a jogbiztonság amúgy is nagyon rossz volt, különösen a zsidók megvetett, kirekesztett, jogtalan mivoltukban voltak kitéve nagy veszélyeknek. Ezt bizonyítja a következő szöveg, ami a hatvani török bíróság irataiban a zsidókkal kapcsolatban található: „Ha a batyus zsidó kereskedés végett a falvakban kószál, leveretik, kiraboltatik, s valamely katona által megöletik, ez bebizonyul, és ismert lészen, hogy a zsidó megöletése után pénzéből és javadalmától megfosztatott, és kiraboltatott és elhurcoltatott, vajon mondhatja-e az örökös: én a gyilkost nem ismerem, azért én kártalanítást követelek azon föld lakosaitól, melyen a gyilkosság megtörtént, és vajon szerezhet-e ekképpen kártalanítást? Felelet: nem szerezhet.”„A személy- és vagyonbiztonság igen természetesen, lehető rossz karban volt, minden szigor daczára is, kivált meg a zsidók voltak akkor is a nép előtt üldöztetési tárgyak, így Pata és Tarján között is megöltek egy zsidót, mire vonatkozólag a következő török okmány van 1683. szeptember 13-ról: „Ez írat tárgya a következő: A Pata és Tarján között megölve talált zsidóért járó vérdíjnak engem illető része és járuléka kifizettetett, s átvitetvén az őrség az illető elhozónak ez írat adatott, nehogy bármi kellemetlenség támadjon. Salih, ez időben kajmakán Hatvanban”[9] A zsidók mégis szívesebben laktak a hódoltsági területeken, mivel itt legalább a hatóságok nem zaklatták őket vallásuk miatt. A török kiűzése a zsidó közösségek feldúlásával is járt, az Alföld betelepítése után fokozatosan, a megyéből többször kiűzetve tudtak csak visszatelepedni.

[1] Mályusz Elemér. 1958. 63-64 l.  
[2] Magyar-Zsidó Oklevéltár. II. 1937. 527 l.
[3] Kohn Sámuel. 1881. 60 l.
[4] Magyar-Zsidó Oklevéltár. V. köt. 1959. 92 l.,
[5] Magyar-Zsidó Oklevéltár. V. köt. 1959. 275 l.
[6] Follajtár Ernő. 1936. 126 l.
[7] Kohn Sámuel. 1881. 116 l. Venetiáner Lajos szerint IV. Béla után Gyöngyös zsidóiról is léteznek történelmi okmányok, elképzelhető, hogy ő is a Kohn Sámuel által közölt forrásokra gondol. = Venetiáner Lajos. 1922, 35 l.
[8] Magyar zsidó lexikon. Bp. 1929. 947 l
[9] Ethei Sebők László. 1880, 160 l.