Oktatás, felsőoktatási lehetőségek a megye zsidó fiataljai számára 

Amint az első, demográfiai fejezetből kiderült, a megye zsidó lakosságának létszáma elsősorban az elköltözések miatt a két világháború között nagyban csökkent. Részben ez, részben az átlagéletkor növekedése, a gyermekhalandóság csökkenése, az urbanizáció okozta, hogy a megyében a zsidó vallású gyerekek száma is jóval kevesebb lett. Az 1930-as években már csak hat, 1944-ben, a Holocaust előtt mindössze három zsidó elemi iskola működött a megyében: , Egerben, Hevesen és Tiszafüreden. Az iskolaköteles gyerekek számának radikális csökkenését mutatja a következő táblázat:

Amíg a korszak kezdetén az egri ciszterci főgimnázium tanulói között mindössze átlagosan 4 % volt a zsidó tanulók létszáma. 1927-ben nyílt meg a hatvani Magyar Királyi Állami Reáliskola mindössze 21 zsidó növendékkel, 1935-ben nyolcosztályos gimnáziummá alakult át, és felvette gróf Klebesberg Kúnó nevét.

    Gyakorlatilag az 1930-as évektől az arány 9-12 % között stagnált, majd a zsidótörvények hatására fokozatosan esett le az utolsó évben majd alig 3 százalékra. Az 1941-es népszámlálás alkalmával Hatvan 16020 fős összlakosságából már mindössze 541 fő, 3,37 % volt zsidó vallású, szemben az 1930-as 647 fővel. 1941-ben is magasabb volt a zsidó tanulók százalékos megoszlása, mint ami a lakosság számához való aránya, az előző évtizedben pedig jóval meghaladta az arányszámát. Még ebben az időben, a felsőoktatásban való részvételük korlátozása idején, a gyermekszám radikális lecsökkenése után is ilyen viszonylag nagyarányú volt a középfokú oktatásban a részvételük.[1]

   A megye zsidó fiataljainak a felsőfokú oktatásban való részvételéről legfeljebb a különféle adattárak életrajzi részéből tudhatunk meg egy keveset. Az jogi és orvosi egyetemeken kívül elsősorban a kereskedelmi akadémiát látogatták a továbbtanuló fiatalok. Az 1920-ban életbe lépett numerus clausus számukra is cezúrát jelentett, megnehezítette a továbbtanulást. A megye nagyobb településein mozgalmat indítottak a külföldön tanuló szegény diákok számára gyűjtést rendezve. 1923. december 10-én a pásztói Maszkil El Dol egylet adott társasvacsorát Wohl Sándor fölbirtokos, hitközségi elnök és dr. Szenes Jenő állatorvos szervezésében. Az egri izraelita nőegylet 50 hallgatót ruházott fel az 1923. évi hanukai ünnepségén összegyűjtött pénzből, a hevesi hitközség 1924. március 22-én tartott hazafias ünnepségen gyűjtött a diákoknak. 1924-ben Gyöngyösön, Hatvanban a hitközségi elnökök vezetésével alakultak meg a Központi Zsidó Diáksegítő Bizottság helyi bizottságai.[1] Az Egyenlőségben jelent meg a következő szívszorító tudósítás kilenc egri zsidó fiúról, akiknek „a Haller féle törvény miatt el kell menniök Padovába… Nyomorgó, szegény, kis zsidó családok fiai vágnak neki a nyomornak, és bizonytalanságnak. Az egyik jelesen érett diáknak öt kistestvére van, és az apja, aki fuvaros, eladta az egyik lovát, amellyel kenyeret keresett a családjának. Inkább kevesebb ló és kenyér, csak a fiú tanulhasson!”[2]

[1] Egyenlőség. 1924. 12. Sz. 7, 9 l.,

[2] Egyenlőség. 1924. 41 sz. 17 l.

A zsidóság szerepe a megye gazdaságában a két világháború között

    Az I. világháború, a forradalmak a megye életében komoly gondot okoztak. A Felvidék, Galícia, Lengyelország, a Mátravidék, illetve az Alföld és Budapest felé közvetítő szerepet játszó, elsősorban mezőgazdasági jellegű megye értékesítési lehetőségei nagyban beszűkültek. A megye gazdasága méginkább agrárjellegűvé vált, évről-évre kitéve az időjárás viszontagságainak, szárazság, árvíz, állati kártevők, majd a gazdasági válság befolyásolták negatívan a megye lakóinak életét, természetesen a helyi zsidóságét is. A Heves Megyei Levéltárban meglévő 1925-35 közötti Alispáni jelentések szinte minden évben ezekről a nehézégekről szólnak. 1925-ben a gyenge gabonatermésről számolt be, 1929-ben ezt írta: „dacára a kedvező terméskilátásoknak a gazdasági helyzet rendkívül nyomott, a gazdák nagy anyagi gondokkal küszködnek.” A következő évben már a rendkívül súlyos gazdasági helyzetről számolt be: „Az általános gazdasági helyzet igen nyomasztó. A gyönge termés, a búza árának katasztrofális esése, a bor értéktelensége az amúgy is nehéz helyzetben lévő gazdák sorsát csaknem elviselhetetlenné teszik.” „…legszegényebb néposztály között a nyomor más esztendőknél nagyobb mértékben jelentkezett.” [1] A megyei törvényhatóság Segítő Bizottságot alakított, ínségmunkával, segélyekkel támogatva a rászorulókat. Az alispán első helyen emelte ki dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek, és a báró Hatvany család nagyarányú anyagi segítségét.  

           Bankok és vállalataik; a mezőgazdaság a két világháború között 

   A pénzintézetek életében is gondot okozott a háború és a forradalmak, a Hevesmegyei Hitelbank Rt. már 1925-ben csődbement.[2] A rövid konszolidáció után a harmincas években bekövetkező gazdasági válság további bankokat sodort a csőd szélére, illetve nem egyet önállóságát megszüntetve valamelyik országos bank kebelezett be. A hitelintézetek munkájában továbbra is nagy szerepet töltöttek be a zsidók, amint a következő példák is mutatják: Az egri székhelyű Agrár-takarékpénztár Rt. 1927-től már a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségeként működött. 1908-tól a főkönyvelő Lőw Béla volt, Lőw Sámuel előbb tiszafüredi, majd egri nyomdatulajdonos fia, aki 1912-ben már a bank cégvezető-főkönyvelője volt, később 1939-es nyugdíjba vonulásáig ő volt a bank igazgatója. De tagja volt a megyei és a városi képviselőtestületnek, igazgatósági tagja a Városi Fürdő Rt-nek is.[3] A Gyöngyösi Bank Rt. alaptőkéje 1936-ban 600.000 pengő, „érdekközösségben” volt a Westphalen Auersperg Visontai Szőlőuradalom Rt.-vel, és a Deutsch Salamon és Fiai Rt.-vel. 1927-ben vezérigazgatója Grüssner Jenő földbirtokos, ügyvezető igazgatója Schwartz Géza, a bank részvénytőkéje 600.000 pengő. [4]           
   Az 1870-ben alapított Gyöngyösi Takarék és Hitelintézet alaptőkéje 2100000 Korona volt. Intézeti elnöke Dr. Polgár Sándor ügyvéd, jogtanácsosa Dr. Polgár Lajos. Alapításai közé tartozott a Gyöngyösi Forgalmi Bank Rt, a Gyöngyösi Városfejlesztő és Épitő Rt., a Polgár Sándor Telep Fajszőlő Uradalom Rt. Hevesen, érdekkörében a Gyöngyösvidéki Gőzmalom Rt. (Gyöngyösi Phönix / szerk. Székely Jenő. Gyöngyös, 1918. p. 68.
   1909-ben a Visontai Szőlőtelep RT. (260 kat. h.) és a Mátrahegyaljai Szőlőtelep RT. (280 kat. h.) egyesülésével létrejött a Visontai és Mátrahegyaljai Szőlőtelepek Borértékesítő RT. Ugyanabban az évben a Gyöngyösi Forgalmi Bank RT. 500 000 К alaptőkével létrehozta 350 kat. holdon a Heves-Csányi Szőlőtelep RT.-t, majd 1910-ben a Gyöngyösi Takarék- és Hitelintézet a Felsőmagyarországi Szőlőuradalom RT.-t, a Gyöngyösi Népbank RT. a Visonta-Jókúti RT.-t és a Gyöngyöspatai Uradalmi Szőlőtelep RT.-t. 1911-ben a gyöngyösi székhelyű Agraria Szőlőtelepítő RT. Ecséden 400 kat. holdon, 340 000 К alaptőkével és az Agrár Bank RT. alapításában a Gyöngyös-Atkári Szőlőtelep RT. 500 000 K, továbbá a Gyöngyös-Domoszlói Szőlőtelep RT. 400 000 К alaptőkével látott munkához. 1911-ben a Gyöngyös-Visontai Szőllő és Bortermelő RT. a meglevő 180 kat. h. szőlőterülethez újabb 150 kat. holdat szerzett, és átalakult 330 000 К alaptőkével Westphalen-Auersperg Visontai Szőlőuradalom RT.vé. Gyöngyössolymoson a Szőlősgazdák Pinceegylete 1912-ben már a nagygazdaságokkal és részvénytársaságokkal szembeni konkurenciaküzdelemben alakult 16 kisgazda összefogásával. Az I. világháborúig a megyei nagy részvénytársaságok többsége Gyöngyösön és Visontán létesült.[5]
   1910-ben alakult meg Gyöngyösön a Polgár Sándor Telep Fajszőlő Uradalom Rt. Hevesen. 800.000 Korona alaptőkével, 4000 db 200 Koronás részvénnyel. Igazgatóságában Károly Lajos, Kádár Miksa, Visontai Henrik, Ösztreicher Dezső, Rusz Jakab, Engl Adolf, Schwarcz Lipőt, Rosenfeld Emil, Székely Mihály, dr. Polgár Sándor ügyvéd, Büchler Zsigmond, Héber Géza, Keserű Bálint, Spitzer Vilmos és Braun Sándor alkották.
   A Hevescsányi Uradalmi Szőlőtelep Rt-t ugyancsak 1910-ben a Gyöngyösi Forgalmi Bank Rt. alapíttotta. Igazgatósága dr. Polgár Sándor (elnök), Rusz Jakab, Károly Lajos, Bernáth Félix, Engl Adolf, Öszterreicher Dezső, dr. Polgár Lajos, Schwartz Lipót. Felügyelő-biz. Visontai Henrik (elnök), Rusz Gyula, Büchler Zsigmond, Kohn Károly. Könyvelője Grósz Ármin. 1918.tól tartozott a Banhoz a Gyöngyösi Gőzeke Válallat.
   A Szajoli Bérgazdaság Rt 1926-ban lakult Budapesten. 150000 pengő alaptőkével. Igazgatósági tagjai gróf Almássy Pál, Fehér László, Fehér Miksa, Schreiber Harus, Schreiber Mór, dr. Schreiber Vilmos voltak. A Gyöngyösi Forgalmi Bank Rt.-nek 1926-ban a bank magába olvasztotta az egész birodalmat.[6]
   A Gyöngyösi Forgalmi Bank Rt. 1942. december 14-i legutolsó közgyűlésen a felszámoló bizottság jelentését tudomásul véve kimondta határozatában a cég felszámolását. A felszámolás befejezésekor mutatkozó vesztesége 431.139,24 pengő, az alaptőkéje 460 000 pengő volt. Az adatok szerint a bank csődbe került, ez vezetett el a jogutód nélküli felszámolásához.[7]
   A Gyöngyösi Forgalmi Bank Rt felszám. alatt. (1907—1957.) Alaptőke 460.000 P. Felszámolók: Grüssner Zoltán, Grüssner Jenő, Polgár István, dr. Polgár Lajos. 1935. július 2. óta felszámolás alatt.
   Ugyanakkor a Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesület 1925 október 3-án magába olvasztotta a Gyöngyösi Takarék és Hitelintézetet és az Agrárbank RT.-ot. Igazgatósága dr. Bálint Miklós, Biró Artur bóri Borhy György (főrend, tag), Büchler Zsigmond, Győrffy Kálmán, dr. Hári Géza, Kozmári János, dr. Kövi Arisztid (MÁH h.-ig.), Kurcz Antal, dr. Kurcz Jakab, dr. Mándy Lajos (MÁH ig.), dr. Polgár Lajos, Rosenfeld Samu, Rusz Jakab. Felügyelőbizottság: Berkovics Soma (elnök), Almási Elemér, dr. Auer Zoltán, Fülöp Ármin, Héber Jenő, Hirsch Alfréd, Klein S. Hermann, Medveczky Ferenc, Ösztreicher Kornél, Róth Mór.
   A Magyar-Olasz Bank hatvani fiókjának indulásakor 1931-ben főnökei Blumenthal Béla vezérigazgató, fiókigazgatója Neufeld Pál. voltak[8] Neufeld 1944. január 1-ig maradt a vezetője, amikor a Hevesmegyei Takarékpénztár magába olvasztotta. A Pásztói Gazdasági Bank Rt. 1928-ban alakult, a Magyar-Olaszbank érdekkörében, alaptőkéje 100.000 pengő. 1936-1939 között a bank igazgatója Wohl Sándor földbirtokos volt, aki már indulása óta igazgatósági tag.[9] Az 1894-ben indult Pásztói Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagjai közül Braun Izidor. Elmer Gábor, Berger Márkus, a felügyelő Lizottíági tagok között Buch Aladár, Kohn Mór, Gtünfeld Sándor, dr. Radnai Manó képviselték a zsidókat. 1928-1936 között Braun Pál volt a Pásztói Takarékpénztár elnöke, Braun Manó a vezérigazgatója. Az igazgatósás tagjai Braun Artur, Braun Pál, Gergely Ferenc, Jungreisz József, Klein Bernát. Dr. Braun Pál 1876-ban Pásztón született, Állatorvosi Akadémiát végzett, majd 500 holdján gazdálkodott, tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak és a helyi képviselőtestületnek.[10]

   1920-ban a megye zsidóságából 325-en éltek „őstermelésből”, közülük 121 volt önálló birtokos, birtoknagyság szerinti megoszlásuk[1]:

nagybirtokosok   1000 hold felett:         9

középbirtokosok 100-1000 holdig:        45

kisbirtokosok      50-100  holdig:          19

50 hold alatt:                 48

   1922-ben az összes 100 holdon felüli birtok összterülete 261.562 kh. volt a megyében. Ebből egyházi birtok 70.074, zsidó tulajdonban volt 91.080 kh, ez eddig a legmagasabb szám.[2] Egy birtokosra még a kisbirtokok nagy aránya mellett is 727 hold jutott. Eszerint az I. világháború után tovább növekedett a tulajdonukban lévő földbirtok aránya. A mezőgazdasági tisztviselők száma 90, ez szintén a nagybirtok nagyobb arányát bizonyítja. A Nagyatádi-féle földreform (1920) nem kis részben a zsidó földtulajdonosok ellen irányult, mivel a kisajátítható földbirtok az ötven évnél kevesebb ideje vásárolt birtokokra vonatkozott, így például Nagyrédén Deutsch Adolf és Földvári Vilmos birtokára.[3] 1928-ban a gyöngyösi járásban a száz holdon felüli birtok tekintetében összesen 7603 kh. saját, és 4770 kh. bérlettel rendelkeztek zsidók. A gyöngyösi lakos Öszterreicher Dezsőnek Tiszaszőllősön 1914 holdja, a Grüssner családnak Gyöngyösön és környékén 3057 kh. földje volt. A zsidó vezetésű Gyöngyösi Forgalmi Bank bérelte az Almássy grófok törökszentmiklósi 3846 holdas birtokát. Téven Zsigmond 2016 kh., Rosenfeld Emil és Samu 1952 kh. birtokkal rendelkeztek .

   1930-ban a hatvani uradalom területe 6150 kh. volt, mintagazdaságként működött, 1500 holdon cukorrépát, 300 holdon répamagot termeltek, 2000 holdon nemesített magtermelés folyt. A kísérleteken kívül rendszeresen végeztek talajvizsgálatokat is. Az állattenyésztésben igyekeztek a legkorszerűbb módszereket alkalmazni, tejgazdaságukban 1100 tehenet tartottak, angolsertés tenyésztelepük volt. Az uradalomban 25 tisztviselő, 360 konvenciós cseléd dolgozott, aratáskor pedig 1200-1400 summás.[1] 1929-ben merült fel egy paradicsomot feldolgozó konzervgyár ötlete, ami Hatvani Paradicsomkonzervgyár Kft-ként 1935-ben valósult meg. Az elsősorban kivitelre dolgozó üzem az uradalom fajtanemesített termékét dolgozta fel, ebben is úttörők voltak. Egész Európában itt termesztették a legnagyobb cukortartalmú paradicsomot.[2] A Hatvani Cukorgyár Rt. 1935-ben öt helyen 5.917 holdat bérlelt.[3] A Hatvany-Deutsch családból Hatvanban Hatvany Ferenc báró és sógora Hirsch Albert 2278 hold földdel, ebből 1789 kh szántóval rendelkezett, Hatvany József és Sándor báró pedig 619 holddal.
   Dr. Hirsch Albertnek Tarnaleleszen 568 kh., Boconádon 1410 kh, Tarnamérán 1614 kh. földje volt, ez utóbbi uradalomban 1337 szántó, 40 kh. szőlő, 33 erdő, 77 legelő. „A birtok modern gépekkel van felszerelve, 240 hold öntözhető terület, 30 hold bolgárrendszerű öntözéssel munkálható terület, cca 30 km. Saját mezei vasútja van. Modern tejgazdasága, saját darálómalma, gőzekéje, traktorgarnitúrája van. Terményeiből exportál. Magterméseit Francia-, Németországba és Angliába szállítja. Saját iskolája van.”[4] Az apci borkereskedő, kőbánya tulajdonos Jungreisz Mártonnak Gyöngyöspatán 2812 kh. földje. Kupferstein és társa Tiszafüreden 1457 holdat, Tiszaörsön Grünfeld Adolf és társai béreltek 1300 kat. holdat. Tarnaleleszen Kellner Adolfnak 1925-ben 397, 1935-ben 776 hold földje volt.[5]

A kereskedelem

   1936-ban Egerben 983 kereskedő élt. A város gazdasági életére a legnagyobb jelentőséggel a borkereskedelem bírt, melynek egyik irányítója a Nemzetközi Borkereskedelmi Rt. de ezt már 1934-ben felszámolták és az Egri Kereskedelmi Rt.. 1918-tól az egri Szőlőművelési Rt. ügyvezetője, majd 1924-től Agrár Takarékpénztár Rt.-é. . Kánitz Gyula ügyvédek.[6]
   1917-ben ugyanez: Egri kereskedelmi rt. (1912Igazgatóság Weinberger Zsigmond (elnök).Polatsik Jenő (vezérigazgató), Alföldi Mór (ügyvezető igazgató), Fogéi Ágostonfalelnök), Kaufmann Alfréd, dr. Schwarcz Artur, Ungár Ignác. Felügyelő-biz. PfeifferAlbin, Gáspárdy Gyula (elnök), Goldberger Rudolf, Rosenberg Miksa (Bpest).Főkönyvelő Krausz Zsigmond. Üzletvezető Ungár Ede.

   Dancz Gyula bornagykereskedő és borbizományos 1893-ban született Mezőkeresztesen, Ausztriában, Lengyelországban, Svájcban, Franciaországban szerzett szakismereteket, 1920-ban nyitotta meg egri nagykereskedését.[1] A holokauszt áldozata lett. Az Eger és Vidéke Borpincészetet 1933-ban alapította Braun Jakab borkereskedő egri lakos. A „magyar fajborok és must vásárlásával, nagybani eladásával” foglalkozott. Braun Jakab 1859-ben Verpeléten született, a céget 1936-ban Friedmann Aladár vezette.[2] A gazdasági válság idején „az egri borvidék elvesztette felvidéki, lengyelországi vásárlóit”, sok cég csődbement.[3]
   A Gyöngyösi Kereskedelmi Csarnoknak 1929-ben 300 tagja volt, a háború után felerősödött antiszemitizmus miatt a helyi zsidóság nagyrészt itt élt társas életet. 4000 kötetes könyvtárral rendelkeztek. A tagok között voltak gazdák, kereskedők, iparosok, és értelmiségiek egyaránt, a gazdasági, érdekképviseleti és kulturális tevékenységen kívül karitatív munkát is végeztek. 1929-ben Rosenfeld Emil volt az elnök, Büchler Zsigmond az igazgató, a titkár dr. Blau Izsó ügyvéd; 24 tagú igazgatóság koordinálta az intézmény munkáját.[4] Büchler Zsigmond 1881-ben született Ecseden, a középiskolát Gyöngyösön, gépészmérnöki egyetemi tanulmányait Németországban végezte, a Ganz gyárban kezdte pályafutását, majd 1908-ban került vissza Gyöngyösre, ahol belépett édesapja gőzmalom vállalkozásába. „1914-ben hadbavonult, végigharcolta az összes frontot, és mint t. tüzérszázados szerelt le. 1936-ban őrnaggyá lépett elő.”[5]  
   Gyöngyösön Diamant Jenő szesz- és bornagykereskedő, szőlőnagybirtokos 1904-ben alapította törköly, szilvórium, boróka, seprő és cognacfőzde, rum és likőrkülönlegességek gyárát. 1912-ben jegyezték be a Gyöngyös Vidéki bortermelők pinczészete Diamant Jenő és Társa (Bernáth Félix), 1922-ben az EIső Gyöngyösvisontai borpárlat finomitógyárat. 1934-ben bekövetkezett halála után mindezeket fia, Dezső vezette, a vállalat hat állandó, és több alkalmi munkást foglalkoztatott.[6] Az ipari és a kereskedelmi tevékenység gyakran összefonódott, saját termékeiket a gyártók maguk értékesítették.

   A borkereskedelem után jelentőségében következő volt az élelmiszer-, és textilkereskedelem.[1] 1932-ben az egri Polatsik cég alapításának nyolcvanadik évfordulóját ünnepelte, a cégről szóló tudósítás egy tipikus, a megyében az egyik legnagyobb, és legrégibb kereskedő cégről szól, a leírás érzékelteti azokat a nehézségeket, amelyekkel a nyolcvan évi fennállás alatt meg kellett küzdeniük, és amelyek sok más cég végét jelentették. „Polatsik Hermann 1852-ben alapította meg Egerben üzletét, amely áruval látta el a helybeli és vidéki kereskedőket. 1854-ben vásárolta meg a cég mai házhelyét, és emeletes épületet építtetett oda. Az üzlet mindjobban fejlődött, tisztes nevet szerzett, átélte a 67-es, 71-es, 73-as évek gazdasági válságait és már tekintélyes nagykereskedés volt. A 78-i árvíz az üzlet teljes raktárát elpusztította. 1901-ben újabb nagy csapás érte: az Egri Kereskedelmi Bank katasztrofális bukása a cég megtakarított tőkéjének tekintélyes részét magával rántotta, mint bankbetétet. A kedvét vesztett alapító helyét az üzlet élén nemsokára fia vette át, Polatsik Jenő, (1871-1944), aki azóta is vezeti a virágzó kereskedelmi házat. Megvette és magába olvasztotta az ugyancsak tisztes múltú Kánitz Lipót és Fiai céget. Majd felépítette a modern igényeknek megfelelő, kétemeletes új áruházat. Ekkor szélesebb érdekkörök bekapcsolása céljából részvénytársasággá alakult a cég és azóta (1912) Egri Kereskedelmi Részvénytársaság néven emeli Eger kereskedelmének színvonalát. A háború súlyos gazdasági életében is megállta a helyét. Önzetlenül segített a közellátásban Egernek, sőt e célra a szükség nehéz óráiban még forgótőkét is bocsátott a város rendelkezésére, kamatmentesen.
   Nagy összegű hadikölcsönt is jegyzett, ennek ellenére infláción, defláción és az újabb évek sok gazdasági krízisén át töretlen erővel jutott el most a nyolcvanéves jubileumhoz.” 1936-ban fűszer- és gyarmatáru, – gazdasági és háztartási cikkek -, rövid, kötött és szövött áru nagykereskedés, illetve az előző évben alapított kátrány- és tetőfedőlemezeket-gyártó üzem tartozott a céghez, amely 30 alkalmazottat foglalkoztatott.[2] Alapításakor, 1912-tól az Egri Kereskedelmi Bank vezérigazgatója volt. Igazgatósági tagja az Első Magyar Lakatos- és Lemezárugyár Rt.
   Az Egri Kereskedők Egyesülete az 1890-es évkben alakult, egyik első elnöke Fischer Lajos volt. 1936-ban a 180 tag túlnyomórésze zsidó vallású. Az elnök mégis a nem zsidó Grőber Ferenc vaskereskedő, a főtitkár Grosz Béla volt, „szép könyvtárral” rendelkeztek.[3]
   Popper Dávid gőzmalomtulajdonos lisztkereskedéssel foglalkozó egyedüli üzlettulajdonos volt Recsken. Főtelepe Recsken, a fióktelepe Verpeléten volt. 1912-ben már közkereseti társaságként jegyezték be özvegye és két fia: Jenő ls József részére. (Czégjegyzési hírek. In.: Molnárok Lapja, 1916 23. 43. jan. 8. p. 31.) A két testvér a két főtelepen 1918-től önálló bejegyzésre jogosult. (Czégjegyzési hírek. In.: Molnárok Lapja, 1918 25. 18máj. 4. p. 350.)
   Popper József 1890-ben született Recsken, az egri reáliskola elvégzése után a budapesti Kereskedelmi Akadémiát végezte el, majd Németországban tanulta a malomgépészetet, 1912-ben tett szakvizsgát. Megvásárolta, majd modernizálta a verpeléti malmot, ahol 12-14 munkást foglalkoztatott. 1931-ben a megyei molnárszövetség választmányi elnöke, községi képviselő, hitközségi elöljáró, megyebizottsági tag volt.[4]

  A századforduló után Tiszaigarról került Tiszafüredre a három Rubinstein fivér. Adolf 1908-ban vegyes- és sörnagykereskedést, Sámuel 1904-ben fűszer- és gyarmatárú nagykereskedést, Herman porcelán- és üvegkereskedést nyitott. Adolf 1923-ban zárta be vegyeskereskedését, szesznagykereskedést, majd 1931-től szeszfőzdét tartott fenn. Az Igari úton, a mai pince diszkont épületében volt a nagykereskedése; a pincét, és az egész épületet is ő építtette. A mellette a mai napig is álló hosszú ház volt a lakóháza. A földbirtokosok mellett ők voltak a legmódosabb zsidó polgárok Tiszafüreden, egészen 1944-ig. Gyermekeiket ők is értelmiségi pályára adták, Sámuel fia orvos lett. Rubinstein Adolf vagyonát a harmincas években kétmillió pengőre becsülték. Az 1944-ben a gettóba hurcolás előtt felvett vagyonleltárak szerint vagyonuk egy részét budapesti bérházak vásárlására fordították.[1] Szegő Ernőné: „Rubinstein Samu egyik fia orvos lett, Pesten dolgozott. Neki akart az apja építeni egy kórházat azon a telken, ahol most a posta van, az ő telke volt. Sajnos a község nem engedte, mivel a harmincas évek elején vásároltak mentőautót, és azt mondták, hogy akkor az felesleges lesz.”
  1920-ban a megye iparában 1121 zsidó vallású kereső dolgozott, közülük 576 önálló, 425 segédszemélyzet, 120 tisztviselő.[2] 1930-ban 6498 „ipari vállalat” működött, ebben a segéd nélkül dolgozó kisiparosokat is beleértették. A 20 főnél több dolgozót foglalkoztató ipari üzemek száma mindössze 33, a hatvani járásban 9, Eger városában 8, Gyöngyösön 9 ilyen vállalat működött[3], többnyire valamilyen formában zsidó érdekeltségben. A hatvani cukorgyár átmeneti nehézségek után tovább prosperált, és a zsidótörvényekig megőrizte domináns szerepét a hazai cukoriparban: „A kész cukor túlnyomó része az un. kristálycukor, és csak a kisebb része a nyers cukor… A hatvani cukorgyár volt Magyarország cukorkivitelének úttörője és a háború előtt a cukorkivitel egy ötöd részét ez a gyár bonyolította le. A H betűben levő horgony, amely a cukorgyár védjegye, és ép olyan ismert Angliában, Portugáliában, vagy a Balkán államokban, mint Ázsiában, Indiában, Kínában, Japánban, vagy Grönland szigetén.”       Az országban termelt cukorrépa mennyiségnek mintegy 15 %-kát dolgozta fel 1930-ban a cukorgyár. A gyár kezdeményezésére a gépeket az I. világháború után az addigi import helyett belföldön készíttették, amely a hazai gépipar fejlődésére is nagy hatással volt. A gyártelepen is hatalmas javítóműhelyt rendeztek be.[4] 1929-ben a hatvani cukorgyár 45 tisztviselőt és 700 munkást foglalkoztatott. [5]
  1911-ben alakult Gyöngyöspüspökiben a Büchler Testvérek Hengermalom Rt., 1917-ben Gyöngyösvidéki Gőzmalom Rt.-re változattta nevét. Kenyérgyárában 1936-ban óránként 60 mázsa kenyeret állítottak elő. Az Rt. alaptőkéje 187.500 pengő volt. 1930-ban 34, 1936-ban 67 alkalmazottal dolgoztak, Bécsben, és Magyarországon több helyen is állandó raktárt tartottak fenn. [6]
  1916-ban a Heves megyei szőlősgazdák alapították meg a Gyöngyös és Vidéke Szőlősgazdái Szeszfőző Szövetkezetét. A cégvezetők Vajda Antal, Hajdú Dezső, Benes Antal voltak. „Törköly, seprő, gyümölcspálinka és borpárlat főzésére szeszfőzdét tart fenn. Az ország egész területére szállít.” Ez volt az ország legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása. 1931-ben a napi termelés 600 liter gyümölcspálinka, 3000 liter borpárlat. 1630 tagja volt a szövetkezetnek.[7] Az 1924-ben alakult Industria Szőlőtermelők Ipari Rt, érdekeltségébe tartozott, aminek igazgatósági tagjai között már 1927-ben Polgár István volt a társelnöke, igazgatósági tagjai között Frank Jenő, Grüssner Jenő, Ösztreicher Dezső, dr. Polgár Lajos, Rosenfeld Emil, Rusz Jakab, Somogyi József, dr. Vaikó Sándor, Vajda Antal, Somogyi Lipót. Hajdú Dezső, dr. Horovitz Alfréd voltak.
  A Hevesi Járási Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet igazgatója Grósz Sándor volt.[8].
  Rosenfeld Emil 1865-ben született Gyöngyösön. Családja Gyöngyösön a 20. század elején az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb volt. Középiskolai és kereskedelmi iskolai tanulmányait Bécsben végezte, majd apja bőrgyárában, – amely az egyik legnagyobb vidéki bőrgyár volt – dolgozott. 1900-tól kezdve 3000 holdas birtokán gazdálkodott, sokat tett a filoxéra által kipusztított szőlők újjátelepítéséért. Rosenfeld Emil a Ferencz József-rend lovagkeresztjének tulajdonosa, a Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó- és Mentőtestület örökös parancsnoka, vármegyei tb. tűzrendészeti felügyelő, a Vörös Kereszt díszérem tulajdonosa, Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, Gyöngyös m. város képviselőtestületének tagja, a Gyöngyösi Kereskedelmi Csarnok elnöke, a Miskolci Kereskedelmi és Ipark. tagja, a Visontai Szőlőtelep Rt. elnöke. (Gyászjelentés. Eger,1934. 45. 02.25. p. 5.) A Chewra Kadisa elnöke, a helyi status quo hitközség oszlopos tagja volt. 1882-ben megalapítója volt a helyi Korcsolya Egyletnek.
  A Gyöngyös és Vidéke Szőlősgazdák Szeszfőző Szövetkezete elnöke, a Gyöngyösi Bank felügyelő bizottságának tagja, cenzora volt a Nemzeti Banknak, megalakítója a helyi Korcsolyázó Egyletnek, alapító tagja, majd 1922-től főparancsnoka az Önkéntes Mentő- és Tűzoltóegyletnek, a Heves vármegyei törvényhatósági tagja.[9] 1934-ben hunyt el, az alispán éves jelentésében azt írta róla: „Rosenfeld Emil ízig-vérig közéleti férfiú votl, tele szociális érzéssel s a közintézmények iránti szeretettel.” Kiemeli szerepét Gyöngyös város önkéntes tűzoltóegyesületének megalapításában, amely a nagyon gyakori és súlyos gyöngyösi tűzeset miatt volt különösen jelentős.[10] Halála után hatalmas vagyona rokonságán kívül részben már működő, részben pedig felállítandó zsidó intézményekre maradt
  Eger mellett Felnémeten 1918-ban alapították az Egri Hordó és Faárugyár Rt.-t, amely 1935-ben vette fel az Egri Erdő és Faipari Rt. nevet. Fűrésztelepeik voltak Felnémeten kívül Mohácson, Diósgyőrben, parkettagyáruk Gyöngyösön. A cég összes alkalmazottja mintegy 800 fő, a felnémeti üzem 1936-ban 80-100 munkást foglalkoztatott, alaptőkéjük 168.000 pengő volt. 1935-ben nevezték ki igazgatóul a budapesti Steiner Sándor fakereskedőt. A saját erdeikből kitermelt fát dolgozták fel, kemény fűrészárut, vasúti talpfát, távíró-oszlopot, tűzifát, meszet, stb. állítottak elő. [11]
  Kálmán Miklós Abádszalókon született 1878-ban, Karcagon érettségizett. 1920-ban ügyvezető-igazgatója, 1922-ben a Solymosi és farkasmályi kőbányáknak egyszemélyi vezetője volt. A bánya 1936-ban negyven munkással működött.
  Halász Lipót MÁV mérnök felnémeti tufakőbánya üzemét 1927-ben jegyezték be.
   Preszler Ferenc szeszgyára Egerben 1884-1944 között működött. Preszler Márton szesz- és pálinkakereskedő egri főtelepét 1890-ben jegyezték be. (Központi Értesítő, 1890. 15. 66. p. 840) 1917-ben a tulajdonosa már Preszler Zsigmond volt. (Magyar Kereskedők Lapja, 1917. 37. 41. p. 15.) Preszler Márton likőr és ecetgyára 1921 és 1950 között üzemelt.[12]
   Reiner Soma a Monosbélvidéki Kőbánya és Iparüzemnek alapítása, 1921 óta ügyvezető-elnöke volt, de a céget már 1929-ben felszámolták.[13]
   Bőhm Bélának 1936-ban Hatvanban volt téglagyára.[14]  
   A miskolci Hernádvölgyi Erdőipari RT. már 1924-ben félévszázados múltra tekintett vissza. Reiner Lázár és Mandula Mór alapította cég telepeit és vállalatait saját kezelésben vezették és üzemeiket folyton gyarapították. Egyik telepük a kerecsendi Gőzüzemű tégla,-, fedél – és agyagárugyár 1936-ban a bérlő a szintén zsidó Mátyás Rezső és Schlosser Kálmán volt. Ekkor évente öt millió téglát és tetőcserepet állítottak elő, 120 munkást foglalkoztattak.[15]
   A Gyöngyösi Cementáru Építési Vállalat Rt. 1920-ban létesült, de 1936-ban már a Gyöngyösi cementárngyár és építési vállalat rt cége volt. 30-50 alkalmazottat foglalkoztatott. Háromtagú igazgatósága Barna Dezső, Fodor Károly és dr. Vajda Ármin voltak.
   A Gyöngyösi Szénbánya Vállalat Betéti Társaságnak beltagja Ausch Izidor bányabérlő, gyön-gyösi lakos Deutsch Pál gyöngyösi lakost cégvezetőül 1935-ben kirendelte. (Központi Értesítő, 1935. 60. 47. p. 853.). A bánya teljesítménye napi 15 vagon szén, 60-70 munkást foglalkoztatott. Ausch Izidor 1882-ben született Szakályon, Budapesten végezte középiskolai tanulmányait, a Felvidéken és a Gyöngyös környéki bányákban szerezte meg szakmai tapasztalatát. Az I. világháborúban 32 hónapot töltött a fronton.[16] Trianon tragédiája a magyarországi zsidóságot nemcsak a bűnbakképzés terén, az asszimiláció megakadásával, de gazdasági nehézségeivel is sújtotta. Ennek igazolása és Szentivány Farkas szavainak cáfolata a Reiner Adolf egri fakereskedővel készült interjú, amely 1932-ben szintén a Hevesvármegye c. megyei lapban jelent meg. A gazdasági válság okozta fabeszerzési nehézségekkel kapcsolatban mondta: „Minden vámengedményen túl azonban az összes kereskedelmi engedménynek előnyét messze felülmúlná, ha meghozná az új esztendő a magyar Himnusz sokszor imádkozott víg esztendejét, a régi magyar határokat. Ha édes hazánknak legalább a most forgalomba jutott revíziós térképek szerint kibővülnének határai, önállóan is megélne, nem szorulna importra fakereskedelmünk. Adja Isten, hogy minél előbb így legyen!”[17]