ÖSSZEGZÉS

  A Heves megyei zsidóság története mintegy hatszáz évre tekint vissza, azonban a tömeges betelepedés, az asszimiláció, és a virágkor nagyjából 150 évre tehető, a 19. század elejétől a Holocaustig. 
  A nagyrészt már Magyarországon született, nyugatról és keletről egyaránt származó zsidó népesség a helyi közösség integráns része lett. Ez a folyamat az országos- és világpolitika, a gazdasági és társadalmi folyamatok által determinálva ment végbe, mégis a helyi sajátosságok, adottságok is döntően befolyásolták. A beilleszkedés nagyban függött a befogadó társadalom készségétől, a helyi lehetőségektől, és szükségszerűségektől. A meglehetősen merev feudális társadalmi szerkezetben kezdetben a meglévő hiányosságokat kihasználva léptek be, például a helyi kereskedelem alacsony szintjét kihasználva, a kisiparba elsősorban a hiányszakmákba, a földesúri jogok bérletével a helyi hitellehetőségek megteremtésével.
  A kis falvakban, elsősorban a Mátrában a földesúri engedéllyel megtelepült egy-két család a földesúri kocsmát árendálta, majd földet bérelt, szatócsboltot tartott fenn, és kielégítette a helyi hiteligényeket. A nagyobb kereskedelmi központokba, Gyöngyösre, Hevesre, Pásztóra, Tiszafüredre már korábban, de főként a 18. századtól megkezdődött a betelepedés. A déli területekről jártak át a házaló kereskedők a 19. század közepéig betelepedési tilalommal sújtott, a kiváltságaikat féltő Jászságba és a Nagykunságba. Egerbe az 1840-es törvény előtt is rendszeresen bejártak a környékbeli zsidók, majd a letelepedés megengedése után gyorsan végbement a közösség nagyobb arányú megszaporodása.
  A század első felében, a prekapitalista időszakban a napóleoni háborúktól kezdve megindult a tőkeakkumuláció, amely először az ingatlanokba, majd földbirtokvásárlásba, illetve a század utolsó negyedétől a gyors iparosodás kezdetével beáramlott a gazdaság különböző területeire, megteremtve ezzel a modernizáció lehetőségeit. A század második felében, főként a kiegyezés után első lépésként a sorra alakuló pénzintézetek jelentették a meginduló gazdasági folyamatokhoz a feltételeket, amelyet létrehozásában mind a felhalmozott pénzével, mind az évszázadok során a hitelügyletekben szerzett tapasztalataival nagy szerepet vállaltak a megye zsidó lakosai. A térség sajátos mezőgazdasági jellegének megfelelően döntően élelmiszeripari vállalkozások jöttek létre; a gőzmalmok létesítése már a század közepétől megindult, illetve a szőlőfeldolgozás, majd a legnagyobb tételben a hatvani ipari komplexum jelentette a megye iparának kiépülését.
  A megye kereskedelmében is döntő szerepet játszottak, ezt támasztják alá a különböző foglalkozási statisztikák, illetve a cégjegyzék adatai is. A zsidó kereskedők megteremtették a feltételeit a 19. század elejétől kibontakozó mezőgazdasági árutermelésnek, a megye élelmiszer-feldolgozó iparának létrehozásával pedig a megyében megtermelt mezőgazdasági árufelesleg nagyobb haszonnal való értékesítését, és ezzel a megye lakosságának jobb életfeltételeinek megteremtését tették lehetővé.
  A merev társadalmi szerkezetbe felemásan tagolódtak be. Eltért a státuszuk a kisebb településeken lévő egy, vagy mindössze néhány családnak, akik a falu kereskedőiként, avagy orvosként, ügyvédként a falusi társadalom integráns részét képezték. A nagyobb központokban már nehezebb volt a beilleszkedés, mert a nagyobb közösségek egyúttal kifelé is zártabbak voltak, és az antiszemitizmus erősödésével a társadalmi elutasítás is jobban sújtotta őket. Mindazonáltal a 19. század első felétől végbement egy bizonyos vagyoni, és társadalmi rétegződés a helyi zsidó közösségekben is. A század második felében igyekeztek társadalmi státuszuknak megfelelően integrálódni a helyi társadalomba. Ezt segítették elő a különböző társadalmi szervezetek, az iparos és kereskedő társaságok, kamarák, a kaszinók és az egyesületek.
  A zsidóság akkulturációjával, a nyelvváltással, a helyi szokások átvételével, a szekularizációval kialakultak bizonyos szomszédi, üzleti kapcsolatok, baráti kapcsolatok kezdetei. A századfordulótól kezdve megszaporodtak a kitérések, illetve a vegyes házasságok, a megye zsidóságának nagyobb része azonban ragaszkodott magyar zsidó identitásához. Vallási tekintetben megoszlottak, de az asszimilációs és vallási konfliktusok után kialakult egy bizonyos egyensúlyi helyzet. A vallással foglalkozó, abból élő emberek, illetve a kiskereskedő-kisiparos réteg egy része ragaszkodott a hagyományok szigorú betartásához, bár ők is már többnyire csak a magyar nyelvet beszélték, és szokásaikban is igazodtak a keresztény lakosokhoz. A többiek pedig a vallás, a hagyomány bizonyos elemeit tartották meg, a közösséghez többnyire ragaszkodtak, a nagy ünnepeken templomba jártak, gyermekeiknek megtaníttatták a legfontosabb vallási szokásokat, ismereteket. Ezenkívül már egyáltalán nem ragaszkodtak a szokások betartásához. A szabadságharc, a függetlenségi küzdelmek egyaránt erősítették a magyar identitást, a közös sors vállalását, ezt számtalan megnyilvánulás is tanúsítja. Az első világháború zárta le ezt a virágzó időszakot.
  A Horthy-korszak más, hanyatló tendenciát jelentett nemcsak a megye, de a helyi zsidóság életében is. Minderre növekvő elvándorlással válaszoltak, húsz esztendő alatt a közösség majd 30 %-a költözött el a megyéből, és a megyén belül is tovább folytatódott a nagyobb központokba való koncentrálódásuk.
  Gazdasági lehetőségeik Trianon után beszűkültek, társadalmilag a keresztény középosztály taszította el őket, még ha gazdasági kapcsolataik tovább éltek is. A zsidótörvények megszorításai egyre rosszabb helyzetbe hozta a helyi zsidóságot, mindez kedvezőtlenül hatott a megye ipari, kereskedelmi ellátottságára, akkor, amikor a háború miatt amúgy is jóval nehezebb lett a helyzet. A munkaszolgálatra elhurcolt férfiak kiesése szintén negatívan hatott a megye életére, a kereskedelemben, az iparban, az egészségügyben egyaránt.
  A Holocaust egy igen termékeny korszak végét jelentette. A felszabadulás után már csak a töredék tért vissza, akik nem tudták, és nem is akarták a korábbi gazdag közösségi létet feltámasztani. A megye zsidó kereskedőinek több évszázados tapasztalatát, a zsidó értelmiségiek, orvosok, ügyvédek, újságírók hozzáállását nem sikerült pótolni. Emlékük eddig mindössze az idősebb emberek emlékezetében maradt meg, egy virágzó korszak és közösség emlékére.